BronzKorszak

Elfuserált főzősblog egy hemokromatózisos Férj feleségének tollából. Avagy hogyan hadtápoljunk egy "bronzdiabéteszest", és családját. ;)

Bulguros csirkés egytálétel

szerda, december 20, 2017 Posztolta BronzÉrem 18:50

Következzék egy enyhe kompromisszum.

A bulgur nem a legalacsonyabb vastartalommal rendelkező gabonaféle (100 grammban 2,5 mg vas található), ám magas magnézium- és rosttartalma azt gondolom, beilleszthetőve teszi a HH-s diétába. Laikusként úgy látom, hogy nem feltétlenül kell csak a vastartalmat szem elé helyezni, hanem az össz-tápanyagtartalomra is érdemes figyelmet fordítani, mivel egy fenntartható és egészséges étrend a cél.

Nálunk ez az egytálétel nagyon kedvelt, mivel jól variálható, egyszerűen elkészíthető, finom, és mivel a bulgur lassan felszívódó szénhidrátforrás, akár alakbarátnak is mondható (én legalábbis ezzel nyugtatom magam... :D ).

Az eredeti receptet itt találjátok.

 

Hozzávalók:

  • Egy nagy darab csirkemellfilé (kb. 500 gr)
  • 2 közepes fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 3 közepes sárgarépa
  • 1 db fehérrépa
  • 1 marék zöldborsó
  • 2 közepes paradicsom
  • 1 kisebb TV paprika
  • 1 bögre (az a standard 2,5 dl-es) bulgur
  • olaj
  • 1 leveskocka
  • só, bors, rozmaring, kurkuma
  • 1 l víz

 

Elkészítés:

  • A húst falatnyi, a zöldségeket kisebb kockákra vágtam.
  • A leveskockát 1 liter vízzel összefőztem, majd félretettem.
  • Az olajon az apróra vágott vöröshagymát üvegesre pirítottam, megfuttattam rajta a szárított rozmaringot, és hozzáadtam a felkockázott csirkemellet.
  • Erre ráreszeltem a fokhagymát.
  • Ezt felöntöttem az alaplé kb. felével-háromnegyedével, és közepes lángon a húst félpuhára főzöm.
  • Ezután hozzáadom a felaprított zöldségeket, és a bulgurt.
  • Mehet bele a maradék alaplé is, és rendszeresen megkeverve puhára főzünk mindent.
  • Egy kellemes állagú, nem száraz egytálételt kapunk. A zöldségeket tetszőlegesen variálhatjuk, és természetesen a fűszerezésen is változtathatunk mindenki a saját ízlése szerint. Azt szeretem ebben a receptben, hogy nagyjából mindent fel tudok használni, ami itthon van a kamrában, és még nem csírázott ki :) .

Apa-pont: 9/10

Baba-pont: 9/10

De a törpök élete nem csak móka és kacagás...

szerda, december 20, 2017 Posztolta BronzÉrem 18:05

Úgy gondolom, az éremnek két oldala van. Igyekszünk pozitívan megélni mindent, akár még a betegséget is. De néha nekünk sem süt olyan erősen a Nap. Amiről most ez a bejegyzés szólni fog, nem csupa vidámság. De ez is hozzá tartozik. Ha csak eggyel több ember nézet vasat, nekem már megérte.

Az egész úgy kezdődött, hogy... Nem akarok annyira nagyon visszamenni. A lényeg, hogy Férj idestova 20 éve szívbeteg. Tudtuk, kezelték, és a csodával határos módon egy elég jó életminőségig javult, letornázta magát a transzplantációs listáról, majd nekiállt dolgozni, mint egy őrült, és egyáltalán nem élt kímélő életmódot. Ennek tetejébe érkezett A nagybetűs Csoda az életünkbe, aki természetesen nem aludt (és azóta sem...), hangos volt (és azóta is), valamint a stress-level mint ahogy friss szülőknél szokás, az eget verdeste, berezeltünk attól, hogy felelősséggel tartozunk egy új életért (ettől azóta is minden nap berezelünk...). Szóval a Ded kb 2 hónapos lehetett, mikor Férj egyre gyatrábban kezdett kinézni. Na de miért gyanakodnánk? A fent említett körülmények, és a fáradtság még a Terminátort is ledöntené a lábáról. Gyengének érezte magát, sokat fájt a hasa, és az ízületei. Táppénzre ment hát. Aztán egyre rosszabbul érezte magát, és két alkalommal mentő robogott vele a helyi kórházba. Mivel ismert volt az alap szívbetegsége, ezért kardiológiai megfigyelést végeztek, de hazaküldték "semmi gond" címszó alatt. Mikor ezek után sem érezte jobban magát, a pihenés sem segített, és az arcszíne is felvette a szürke ötven árnyalatát, úgy gondoltuk, irány a főváros, és felkerestük azt a kardiológust, aki anno már megmentette a legrosszabbtól. Hála Istennek újra elvállalt bennünket, és a szívultrahang során kiderült, hogy 20% teljesítménnyel zakatol csak a motor, így egyből kapott egy kis deffibrilátort a bal felébe, ami kiüti, ha gond lenne (azóta csak robotzsarunak hívom). És itt folytatódott az isteni és orvosi gondviselés... Mivel nem volt túl fényes állapotban, ezért marasztalták kicsit wellnessezni a kórházban. A mindennapos vérvételek során feltűnt az orvosoknak, hogy magas a vasszint. Férfiaknál a normál ferritin szint 16-300 µg/l, Férjnél ez 1009 µg/l volt. Mikor szabadult a kórházból, már a zsebében volt az időpont a vérvételre a genetikai vizsgálathoz. Ezen túl is estünk, majd nemsokára jött az eredmény; bingo, az ítélet hemokromatózis. Persze eddigre már többé-kevésbé kiműveltük magunkat dr. Google segítségével, úgyhogy a tűfóbiás Embernek kellőképp remegett a térde, mikor meghallotta, hogy valóban csak vércsapolással lehet csökkenteni az a feneette vasszintet. A következő héten pedig mint a jó kiskatona, már szalutáltunk is kora reggel a helyi kórház haematológiáján, hogy egy vérszívást kérünk, kezicsókolom.
Így kezdődött hemokromatózisos karrierünk. Többesszámban beszélek, mivel Férj mellett egy kicsit én is hemós lettem. Ugyanazt esszük, együtt járunk kezelésekre, és egymás hátsóját rúgdossuk, ha valamelyikőnk elszontyolodna. Mert ez igenis előfordul. Sajnos ha már károsított szervet ez a betegség (vagy fokozta a meglévő károsodást), az egy örök tevékeny embert megvisel. Sokszor fáradt. Sokszor szédül. Sokszor lila a karja a csapolás után. Sokszor elkeseredik, mert kilátástalannak érzi a helyzetet.
Viszont ilyenkor kell lajstromolni azt, hogy minek örülhetünk, és miért lehetünk hálásak. Hálásak vagyunk, hogy időben eljutottunk a megfelelő segítségig, ami megmentette a hirtelen szívleállás okozta legrosszabbtól. Hálásak azért, hogy törődtek vele, és figyeltek rá a kórházban, így felmerülhetett a gyanú erre a ritka, örökletes vasfeldolgozási zavarra. Hálásak vagyunk továbbá azért is, hogy létezik hatásos kezelés a problémára. Hálásak, mert kiderülhetett volna az is, hogy már más szervet is károsított a betegség, de nem így történt. Hálásak, mert tudunk nevetni magunkon, a helyzetünkön, és tudjuk még remélni a jót. Hálásak azért is, mert a fent említett vasszint már csak 698 µg/l a hatodik kezelést követően, tehát mérhető az eredményessége. Hálásak vagyunk, mert ez a betegség egy nagyon jó és igazán informatív betegszervezetet gyűjtött maga köré, így nem kell egyedül éreznünk magunkat.
Vannak jobb, és vannak rosszabb napok. Igen, az elején nagyon megviselték a kezelések. Egy-egy csapolás után napokig úgy kavargott itt a lakásban, mint az őszi légy... Mostanság már be-beugrunk egy-egy boltba a kezelések után, és mindig megússzuk ájulás nélkül. :) Igen, lemondásokkal járnak a mindennapok, de azt kell hogy mondjam, mióta példának okáért, a vasszegény étkezés felé orientálódtunk, saját magamon is érzem, hogy több energiám van. Talán a sok zöldség teszi, talán a kávé. Ki tudja :)
Ha lehetne egy kívánságom, az az lenne, hogy szenteljenek elég figyelmet a vasszintnek. Ne mondjuk azt, hogy "az csak jó, ha több van!". Nem, nem jó, ez nem arany, ez vas. Nem csak a vashiányból lehet gond.

Update:

Ezt a bejegyzést hónapokkal ezelőtt megírtam, és azóta a hála-lista több ponttal növekedett;

Hálásak vagyunk, mert novemberben a 8. kezelés után már csak 533 µg/l a ferritin, tehát a kezelések igenis hatásosak!

Hálásak vagyunk a HH betegszervezetéért, amit csodás emberek tartanak össze, olyan csodás emberek, akik pl kiharcolták azt is, hogy igenis lehessen véradó a hemokromatózisos beteg is! Ez csodálatos hír! :) (Bővebben erről itt olvashattok.)

Kép forrása

Zellerkrémleves

csütörtök, október 12, 2017 Posztolta BronzÉrem 20:54

Következzen ismét egy leves. Én nagyon szeretem, a család ímmel-ámmal.

A zeller szintén egy zöld lámpát kapott zöldség; 0,4 mg vasat tartalmaz 100 gr.
Ezen felül nagyon jól illik hozzá a csodafűszer, a kurkuma. Amióta megtudtuk, hogy Férj hemokromatózisban szenved, kb. még a kávénkba is kurkumát szórok. Hogy miért? Ez a nemes fűszer segít a szervezetnek, hogy a felhalmozott vasat keláttá alakítsa, ezáltal könnyebben ürülhessen. Férj következetesen téglapornak hívja a kurkumát, mert szerinte a színe/szaga/íze is erősen hajaz rá. Én azt gondolom, hogy mindennek kell adnunk egy esélyt. Még a téglapornak is :)

Jöjjön hát a recept.

Hozzávalók:

  • 1 nagy db zeller
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • olaj
  • 1 kis doboz főzőtejszín
  • só, bors, kurkuma, őrölt szerecsendió (ízlés szerint, el is hagyható)
  • ételízesítő (van sómentes fajta is, de aki szeretne, használhat leveskockát, húsleves-alaplét, vagy bármit. :)
  • tökmagolaj (elhagyható)
  • pirítós/sajt/levesgyöngy/bárakármi

Elkészítés:

  • Jó magyar szokás szerint az apróra kockázott vöröshagymát olajon megpirítottam.
  • A megtisztított és szintén kis kockákra vágott zellert ráhajítottam a hagymára, és kicsit pároltam.
  • Felöntöttem kb 3-3,5 liter vízzel, és beletettem az ételízesítőt.
  • , fehérbors, kurkuma került bele. Mindegyikből érzésre, de mondjuk úgy, hogy sóból kb. 1-,5 teáskanálnyi, 1 kávéskanál bors, és minimum egy teáskanál kurkuma. Én szórtam bele őrölt szerecsendiót is, mert szerintem nagyon harmonizál a zeller ízével, meg úgy általában a krémlevesekkel.
  • Hozzádobtam a megpucolt fokhagymagerezdeket is.
  • A zeller és fokhagyma puhulásáig fedő alatt főztem.
  • Mikor kellően puhának ítéltem a zellerkockákat, botmixerrel lezúztam az egészet.
  • A mixelés után visszatettem a gázra, hozzákanalaztam a főzőtejszínt, és összeforraltam.
  • Tálaláskor tökmagolajjal pöttyöztem a levest, és mellé pirítóst tettem. Ha nagyon szeretnénk extrázni, akkor a pirítóst megszórhatjuk reszelt sajttal, a tányér aljára tehetjük, és erre kanalazzuk a levest. Az olvadt sajt és a szottyos pirítós a legtutibb kombináció :)

Apa-pont: 7/10

Baba-pont: 8/10 (leginkább beleáztatott kenyérrel szerette a Ded)

Töltött padlizsán

vasárnap, október 8, 2017 Posztolta BronzÉrem 22:42

Ez a recept akár a "hemokromatózisos legjobb barátja" fantázianevet is kaphatta volna. :)

A padlizsán a számunkra tökéletes zöldség. 100 gr nyers padlizsán csupán 0,37 mg (!!!) vasat tartalmaz. Emellett az igen kecsegtető számadat mellett van még valami, ami miatt nagyon ajánlott a fogyasztása; nasunintartalma miatt segít a felesleges vas lebontásában. Hát nem csodálatos?
Nyilván egy kiadós padlizsánebéd nem válthatja ki a soron következő kezelést, akárhogy is reménykedik benne a Férj, de az biztos, hogy gyakrabban fogunk enni, mert eddig méltatlanul mellőztük. Először kicsit sokalltam az árát (4 db szép zölgségért közel 1300 Ft-ot kértek), de azt figyelembe véve, hogy két napig ettük ezt a mennyiséget, és milyen szuperjó élettani hatásokkal bír, azt hiszem, inkább kevesebb gumicukrot eszünk, hogy több tojásgyümölcsöt vehessünk :)))

Jöjjön a recept!
Hozzávalók (egy jó nagy adaghoz):

  • 4 db padlizsán
  • Olaj
  • 0,5 kg darált pulykahús
  • 2 nagy fej vöröshagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 2 db paradicsom
  • 1 kis sűrített paradicsom
  • só, bors
  • bazsalikom
  • 1 kis dobozos tejföl
  • RENGETEG reszelt sajt

Elkészítés:

  • A tojásgyümölcsöket megmostam, a kis zöld kacs-szerű részüket levágtam.
  • Félbevágtam őket, majd egy evőkanál segítségével kivájtam a közepüket úgy, hogy egy fél ujjnyi hús még maradjin körben mindenhol. (Itt jegyezném meg, hogy nem bántam túl nagy tapasztalattal ezekkel a zöldségekkel, így a "feltárásuk" után kicsit kétségbe estem, hogy ezt a sok apró magot hogy fogom én kiszedni... Gyorsan rá is Gúgliztam, így számomra is világossá vált, hogy sehogy, mert nem kell :) Nyilván rajtam kívül senki más nincs, aki ennyire analfabéta lenne a padlizsánhoz, de gondoltam megemlítem... :) )
  • FONTOS: A kivájt húst tegyük félre, mert szükségünk lesz rá!
  • A kibelezett padlizsánhajókat tepsire fektettem, és meglocsoltam olívaolajjal. (Ez opcionális, Férj szíve miatt amibe lehet, teszek olívát is.)
  • A vöröshagymákat apróra kockáztam, és az olajon üvegesre pároltam.
  • Közben a félretett padlizsánhúst szintén kicsi kockákra aprítottam.
  • A hagymához hozzátettem a darált húst, és fehéredésig pirítottam.
  • ztam, borsoztam, meghintettem bazsalikommal, és ráreszeltem a 4 gerezd fokhagymát (lehet, hogy volt 6 is, a Gyerek rajong érte :) ).
  • Ehhez hozzáadtam az apróra kockázott padlizsánt, és a szintén kicsi kockákra vágott paradicsomot (aki szeret pepecselni, meg vizet forralni, lehúzhatja a paradicsom héját, bennünket nem zavar, ha benne marad az ételben).
  • A sűritett paradicsom is a lábasban landolt, és egy kevés vizet is löttyintettem hozzá.
  • Készre főztem, majd egy evőkanállal megtöltöttem a húsos keverékkel a kivájt padlizsánokat.
  • A töltött zöldségek tetejére rákanalaztam egy kis doboz tejfölt, és megszórtam már-már felháborító mennyiségű reszelt sajttal.
  • A sütőben közepes lángon (hőfokot nem tudok mondani, a mi sütőnkön csak, kis-nagyobb-mégnagyobb létezik) addig sütöttem, amíg a sajt aranybarnára nem pirult, és amíg a Gyerek fel nem ébredt, és nem akart a forró tűzhely mellett garázdálkodni.

Nekünk nagyon bejött. A Gyermek is mindkét nap ugyanakkora örömmel fogadta, hogy ez van ebédre, és magához, valamint fényevő mivoltához képest irdatlan mennyiséget elpusztított belőle.

Apa pont: 10/10
Baba pont: egyértelműen 10/10

Zöldbableves kapros túrógaluskával

vasárnap, október 8, 2017 Posztolta BronzÉrem 22:05

Kezdjük is a mostanában lenagyobb ovációt kiváltó étellel. Jómagam nem rajongok a zöldbabért, talán menzai emlékek miatt, ritkán is készítettem itthon. Ezzel a levessel most egy új korszak vette kezdetét; a zöldbab felkerült a "szeretjük" listára.

A zöldbab hemokromatózis szempontból is hálás zöldség; 0,6 mg vasat tartalmaz 100 gramm zöldség, így bátran és könnyedén beilleszthető a vasszegény diétába.

A kapros túrógaluska pedig egy egészen különleges ízt ad a levesnek, így a végeredmény garantáltan nem menzás. Vagy maximum jó emlékű-menzás :)

Az eredeti recept itt található, de mint minden receptet, ezt is igyekeztem a saját szánk íze szerint alakítani.

Tehát, a hozzávalók a saját verziómhoz:

A leveshez:

  • Egy löttyintés napraforgó olaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • 50 dkg zöldbab (én sárga hüvelyű mirelit babot haszáltam)
  • 2 db sárgarépa
  • 2 db fehérrépa
  • 1 db erőleves kocka
  • 1 kis doboz tejföl
  • só, bors
  • balzsamecet (ízlés szerint, de el is hagyható)

A kapros túrógaluskához:

  • 25 dkg tehéntúró
  • 1 csokor kapor
  • 1 db tojás
  • 3 evőkanál búzadara

Elkészítés:

  • A vöröshagymát apróra kockáztam, és egy kis olajon üvegesre pirítottam. (Tipp: ezer éve, talán egy Friderikusz show-ban mondta azt hiszem, Erdei Zsolt, hogy úgy vágja a hagymát, hogy egy korty vizet tart a szájában, így az nem csípi a szemét. Nekem bejött, azóta is így csinálom. Férj pedig boldog, mert arra a rövid időre legalább csendben vagyok...)
  • Erre rácsaptam a zöldbabot, egy kis vizet öntöttem alá, és pár percig fedő alatt pároltam.
  • Ezek után a felkarikázott répákat dobtam a fazékba, és adtam pár percet nekik.
  • Miután összeforgattam a zöldségeket, felengedtem kb. 3 liter vízzel, és beledobtam a leveskockát (tudom, hogy nem egészséges, igyekszem is a lehető legkevesebbet használni belőle, de néha olyan jól jön...). 
  • ztam, kicsit borsoztam (csak egész gyengén, hisz a kislányunk is eszik belőle, na meg Férj szívének sem tesz túl jót a túlzott sóbevitel). Fedő alatt hagytam, hogy puhára főjenek a zöldek a lében.
  • Miközben a zöldségek puhultak, elkészítettem a galuskát; egy csokor kaprot felaprítottam kicsire.
  • Egy edényben a túrót villával összetörtem és belekevertem a kaprot, beleütöttem egy tojást, és hozzáadtam a búzadarát.
  • Ezt a keveréket a hűtőbe tettem pihenni.
  • Mire a zöldségek megfőttek, a búzadara is felvett egy csomó nedvességet, így nagyon jó állagú galuskákat tudtam kivitelezni. Két teáskanalat használtam, amiket minden szaggatás előtt a forró levesbe mártottam.
  • Mikor a galuskák felúsztak a leves tetejére, egy evőkanállal kivettem a léből, amit összekevertem a tejföllel, és visszaöntöttem a fazékba. Összeforraltam, és el is készült.
  • Tálaláskor balzsamecettel ízesítettük, ami nagyon kellemes, friss ízt adott a levesnek.

Férj arcán az őszinte elismerés látszott, a Gyermek pedig 2 babatányérral termelt belőle szó, és kajadobálás nélkül, ami azt hiszem, mindent elárul egy aligmúlt egyévesnél. :)

Apa pont: 10/10

Baba pont: 10/10

Rövid áttekintés, avagy a mit szabad/mit nem szabad

szombat, október 7, 2017 Posztolta BronzÉrem 14:00

Mielőtt belevágnék a receptekbe, úgy gondoltam, nem árt egy kis összefoglalás arról, hogy mit (t)ehet a hemokromatózisos, és mit nem. Nekem ez elég rapszodikus pontja a diétának, mivel egyszer úgy érzem, hogy szuper, kikristályosodott az egész, tudom mi tartalmaz sok vasat, tudom, mit lehet számolatlanul enni. Aztán összeomlik az egész, és úgy érzem, ha így főzök tovább, megölöm a Férjet... :) Gondolom, hogy ha kialakul a rutin, akkor talán könnyebb lesz, és bízom magamban, hogy mint örök fogyókúrázó, és megrögzött kalóriaszámláló, nem okoz gondot az éjszakázástól (a Gyerek éjszakai nemalvása szerintem a karmám része, de ezzel együtt imádom) megfáradt agyamnak néhány plusz, vastartalmat érintő számadat befogadása.

Tehát az alapok, amiket -tegyük hozzá-, még én is csak tanulgatok.

  • Vasszegény étrend! Lehet úgy is felfogni, hogy szinte a vegetáriánus étrendbe hajló diéta a megfelelő. Ez felettébb szórakoztató egy megrögzött húsevővel...
  • NO C vitamin! A C vitamin segíti a vas felszívódását. Mondanom sem kell, hogy a Férj általában citrommal locsolgatja a savanyú káposztát, de most erről is le kellett mondania egy időre. Természetesen a multivitamin készítmények, és a mindenféle vitaminnal és vassal dúsított müzlik/pelyhek/mindenfélék is tiltottak
  • Mértékletesség. A kezelés elején, amíg nem normalizálódik a vasszint, célszerű szigorúbbra venni a figurát, de utána pár alkalommal el lehet hajolni mondjuk egy resztelt máj erejéig. (Vagy mákostészta... Ezt hallgatom hónapok óta :) )
  • NO vörös húsok! A legjobb a semmilyen hús (az állati eredetű ételekből 20% vas szívódik fel, míg a növényi eredetűekból csak max. 5%), de ha nem vagyok vasszigorú (haha, vasszigor...), akkor csirke-pulyka, hal, és csalónapokon sovány sertéshús. Nincs belsőség, nincs májkrém!
  • NO nyers kagyló, rák, tengeri herkentyű! Egy alattomos baktérium, aka vibrio vulnificus (mintha a Harry Potter egyik varázsigéje lenne...) hemokromatózisosoknál halált okozhat!
  • NO, vagy csak nagyon kevés zöld tea (szintén segít a vasnak).
  • NO ALKOHOL! Ezt a legkönnyebb betartani, mert amúgy sem vagyunk nagy piások. Bár amióta tiltva van, a 9 év alatt kb. először hallottam Férj szájából, hogy "De meginnék egy sört". Kösz... :)
  • NO kakaó.
  • Kávé, fekete tea megengedett, de nem túl nagy mennyiségben. Nálunk ez kettős nehézség, mert nagy teás/kávés a Férj, de a szív (még nem tudjuk, hogy hemokromatózis miatti) károsodása miatt nem fogyaszthatja igazán. Így mostanság koffeinmentes kávét iszik, és rooibost, csalónapokon pedig fekete teát, és "rendes" kávét. Sebaj, iszom helyette én kávét, literszámra (említettem már az éjszakázást...?)
  • NO cigi (erre nagyon büszke vagyok, Férj már egy éve, én 2 éve nem dohányzunk), testmozgás ( sok-sok séta a Gyerekkel).

 

Tulajdonképpen dióhéjban ennyi a szigorú része, ezeken a határokon belül rugalmasan mozoghatunk. Ezen kívül még el kell járnunk kezelésekre, ami igazi horrorsztori (na nem nekem, engem nem zavar a vér); 400 ml vért kell lecsapolni minden alkalommal. Eleinte kéthetente, most havonta megyünk. Férj gyenge szíve miatt a csapolással párhuzamosan kap infúziót is, hogy ne ájuljon el, mert az első kezelések során ezzel megjártuk. Így minden alkalommal a két karjából kilógó csövekkel meg a hosszú hajával úgy néz ki, mint Jézus a kereszten, de igazi hős, és nagyon jól viseli. A kórházba már haza járunk, mindenki nagyon kedves, és érezzük, hogy segíteni akarnak. Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magunkat, hisz lehetséges, hogy "csak" a szívet károsította a felgyülemlett vas, mivel a többi esetlegesen érintett szerv rendben szuperál.
Ígérem, a következő bejegyzésekkel már a receptek is jönnek. :)

Bemutatkozásunk részeként jöjjön egy meghitt kép a legutóbbi csapolásról (naná, hogy nekem van a legkényelmesebb helyem mindig a Férj mellett). :)

Bemutatkozás

péntek, október 6, 2017 Posztolta BronzÉrem 22:19

Úgy gondolom, egy friss blogot bemutatkozással érdemes kezdeni. De legalább valamiféle magyarázattal, hogy miért is írkálok én.

Nos... Egy út elején tartok, tartunk. Az életünk, és eme blog szereplői a Férj, a Gyerek, és én, a Feleség/Anya.

A Férjről nemrég kiderült, hogy hemokromatózisban szenved (erről a betegségről bővebben a Hemokromatózisos Betegek Egyesületének oldalán találhattok információt, de a jövőben én is megosztom a mindennapjaink tapasztalatait). A kezelések mellett viszonylag szigorú, vasszegény diétát kell tartania, ami elég nagy fejtörést tud okozni a hadtáposnak, azaz nekem. Főleg, hogy mióta megtudta, hogy "nem ehet" mákot, feszt mákostésztát enne...

A Gyerek egy 13 hónapos tündér, aki fényevőként kezdte pályafutását. Értsd, szinte semmi táplálékot nem volt hajlandó magához venni, még a tápszerből is csak újszülött adagokat fogyasztott. Ám mióta az Apja étrendjét követi, habzsoló funkcióba kapcsolt, és öröm nézni, ahogy eszik. (Mielőtt valaki a gyámhatóságot hívná, természetesen a Fejlődő Szervezet nem táplálkozik kizárólag a vasszegény diéta szerint, csak a neki külön főzött vasban gazdag étkekről szóljon más blog :) )

A Feleség/Anya pedig egy aggódó asszony, aki -még- nem kívánja eltenni láb alól hites urát, ezért a tőle telhető legtöbbet megteszi azért, hogy a kezelések hatásosságát a megfelelő étrenddel támogassa.

Őszinte leszek. Fellángolás-szerűen szerettem főzni mindig is. Hosszú időn keresztül kerültem a konyhát, csak néha csődültem be összeütni valamit, vagy ha megcsípett valamilyen bogár, akkor nagyobb főzéseket rendeztem. Amíg hajnalban elmentem dolgozni, és késő délután hazaértem, gyakran csak szendvicset dobtunk össze, vagy a kényelmes mirelit kaját, hétvégente pedig ha kedvem volt, kipróbáltam egy-két receptet. Ám most itthon vagyok a három tagúra bővült (illetve 4, mert a Kutya is a nevünkre van anyakönyvezve) családommal, és be kellett látnom; a Gyereket nem etethetem mindenféle műkajával, és a feldolgozott élelmiszerek sem tesznek túl jót egy vasfeldolgozási zavarban szenvedő férfiembernek.
A fent leírt konyhai affinitásaimból kiderülhet, hogy ez nem lesz egy hagyományos értelemben vett gasztroblog. Nincs légkeveréses sütőm, csak egy 2000 éves Vesta gáztűzhelyem. Nincsenek kerámia késeim, csak t.szkósak. Nincsenek svájci lábasaim, csak svájci hamisítvány lábasaim, amit román árusoktól vettünk. Nem tudok filézni, nem ismerem a hangzatos gasztrobubus szakszavakat, és nem tudok mesterien tálalni. Be kell osztanunk a jövedelmünk, így igyekszem megfizethető, de finom ételeket készíteni. Sokszor vallok kudarcot, mert nem úgy sikerül egy-egy étel, ahogy a fejemben élt róla a kép. De igyekszem, és szeretettel csinálom, így remélem, nem nyúlok nagyon mellé.

A blog indításának másik célja az, hogy ha más is hasonló helyzetben éli mindennapjait, talán ihletet kap egy-két receptből, vagy ha épp azon gondolkozik, -mint ahogy én teszem minden (más- vagy harmad)nap- hogy mi a fenét is főzzön egy "bronzdiabéteszesnek", akkor talán segítségre lel itt.
Ezen felül reménykedem, hogy talán hozzájárulhatok ahhoz, hogy ezt a ritka betegséget (ami nem is olyan ritka, hisz hozzávetőlegesen minden 200. embert érinti hazánkban, csak nem törődnek vele, hisz általában csak a vashiányt kezelik, a vastöblettel sajnos nem foglalkoznak) tudatosítsuk az emberekben. Mi még újoncok vagyunk ebben a világban, de örökké hálás leszek annak az orvosnak, aki elküldte a Férjet genetikai vizsgálatra, mert emelkedett vasszintet vett észre. Szóval emberek, nézessetek vasat!!!

Kép forrása